Chapter 2.~

Ez a srác is nagyon magas.

Mikor befordult a sarkon, lehajtott fejjel, azt hittem hogy egy csavargó, és akaratlanul is közelebb csusszantam Lukehoz, aki furán nézett rám miatta. A magas srác kapucnija takarásában felnézett, és ahogy meglátta, hogy tiszta a terep, és csak mi vagyunk ott levette kapucniját és kihúzott háttal sétált oda hozzánk. Rocker külseje, magabiztossága, na meg az arcán lévő harag nem könnyebbítette meg a helyzetem, így Luke mellett maradtam, akit ez nem zavart annyira, csak furán összehúzta magán a fekete dzsekijét. Jól nézek ki, gondoltam. Az egyik elütött, a másik pedig meg fog enni. Mikor közelebb ért, kitudtam venni az arcát. Rögtön felismertem, vörös kendő, göndör haj, barna szem, izmos kezek. A One Direction fiúk merre vannak? Úgy látszik találkozót tartunk.

- Az még oké, hogy elviszed a kocsim - mondta Ashton normál hangnemben, mintha egy ellopott tollról lenne szó - de hogy elráncigálj ide, hogy hazafuvarozzam a cafkáidat.

- Hé! - kiáltottam rá akkor és kicsit arrébb csusszantam. A kocsi motorháztetőjének támaszkodva várakoztunk Lukekal, néma csendben, tisztességes távolságban, de mikor a kendős ideért hozzánk, Luke rögtön feltápászkodott.

- Elnézést - intett a kezével és egy pillanatra rám nézett. Visszakapta rám a fejét, aztán nagyra nyitott szemekkel Lukre nézett - Ne már! Legalább ha szőke lenne!

- Héé! - kiáltottam megint - Mégis taxival kellene hazamennem - motyogtam miközben összefontam magam előtt a kezem, és a cipőm kezdtem bámulni.

- Nem - néztek rám mind a ketten, majd egymásra, majd megint rám.

- Nyugii..- szóval az se jó ha haza kell engem vinni, de az se ha nem. Hülye Hanna, minek hagyott itt? Ő biztos szívesebben lenne ebben a társaságban.

Ez úgy 20 perce volt. De ebben az időben nem történt semmi, csak Ashton kiabált Lukera, hogy jobban is figyelhetett volna, és akkor nem lenne semmi probléma, Luke erre azt mondta hogy baleset volt, és tényleg nem látta hogy ott vagyok, mire Ashton azt mondta, hogy egy ilyen csinos lányt hogy nem tudott észrevenni? Itt pár másodperc néma csend következett, én elpirultam, Ashton nem csinált semmit, de konkrétan semmit, még csak nem is pislogott, Luke meg felhúzott szemöldökkel bámult rá, majd rám sandított, és halkan elnevette magát. Azt nem tudom, hogy azért mert mondjuk ő nem gondolja úgy hogy csinos vagyok, vagy csak próbálta kevésbé kínossá tenni a szituációt.

Most pedig megint veszekednek.

- Nem vihetjük csak úgy haza - jelenti ki Ashton.

- Miért nem? Elütöttem, nem fogjuk itt hagyni - bár Luke magasabb, mint Ashton, és komolyabbnak is tűnik általában, ebben a helyzetben, úgy néz ki mint egy csintalan fiú, aki rossz fát tett a tűzre, és az apja lehordja miatta.

Ashton végignéz rajtam. Egy bizonyos helyen mintha tovább is elődözne  a tekintete.

- Szálljatok be! - kikapja Luke kezéből a kocsikulcsot, és beszáll a volán mögé. Minek parancsolgat ez nekem?

Luke gúnyos pofát vág, úgy látszik ő sem szereti ha ugráltatják, és beül a vezető melletti ülésbe. Már csak én álldogálok a jármű mellett, szóval beszállok Ashton mögé. Még szoknom kell, hogy a másik oldalon ül a sofőr.

Pasi szag. Ez az első dolog amit a kocsi belsejével kapcsolatban észreveszek, majd azt hogy ahhoz képest, elég nagy rend van. Dan autója felismerhetetlen a pizzás dobozoktól, félig üres flakonoktól, félpár cipőktől, és egyéb elképzelhetetlen hülyeségektől, de itt semmi ilyet nem látok.

Luke a telefonját nyomkodja az ajtónak dőlve, nem nagyon foglalkozik velem. Ashton hátrafordul, és elkezd valamit keresni az autó aljában, mikor alkarja a lábszáramhoz ér, halkan felsikkantok, ő pedig egy másodperce megmerevedik, majd keres tovább.

- Tessék - emelkedik fel végül, enyhén vörös fejjel, kezében egy halvány rózsaszín, női felsővel. A hangsúly a "női"-n van.

Bár a Lukekal való ismeretségem körülbelül 2 órányira vezethető vissza, most összenézünk (igen, abbahagyta a telefonja nyomkodását), majd újra a pólóra bámulunk.

- Meg se kérdezem, hogy ez miért van a kocsidban - mondja Luke, és a kocsi ablakának támasztja a fejét, mintha semmi se történt volna.

Ashton nekem dobja a gyűrött ruhadarabot, majd a visszapillantóból néz rám.

- Vedd fel!

Mi van? Lukera nézek, fogalmam sincs miért, talán segítséget várok, de ő csak mosolyog magában.

- Tiszta. Esküszöm! - még mindig nem mozdulok - Na, csak nem akarsz véres felsőben hazamenni.

Ez igaz, viszont fogalmam sincs kinek a pólója ez. Arra pedig gondolni se merek, hogy hogy került ide.

- Nem nézek oda, nyugodtan felveheted.

Luke a szeme sarkából rám lesett, majd egy kicsit nagyobb lett a mosolya, amit nagyon erősen próbált elrejteni. Ez most rajtam nevet?

- Jól van - sóhajtom.

Próbálok úgy helyezkedni hogy ne lássanak semmi olyat, amit nekik nem kell, mikor Ashton rálép a gázpedálra, én pedig előre (pontosabban hátra mivel épp fordítva térdelek az ülésemen) esek, és beütöm a fejem a vezetőülés fejpárnájába.

- Bocsiii - nyávogja Kendős, és nagy lendülettel kifordul a zsákutcából. Visszaszerzem az egyensúlyom, gyorsan lekapom magamról a kék felsőm, és ahogy az újonnan zsákmányolt pólómért nyúlok a fiúkra sandítok. Ashton betartotta az ígéretét, az utat bámulja, mintha ott se lennék, viszont a szöszi hirtelen elkapja rólam a szemét. Más esetben szörnyen mérges lennék, de az ahogy az arca hirtelen rózsaszínné válik, elnyomja a dühömet, és elmosolyodok. Gyorsan magamra kapom pólót, aminek színe Luke arcszínével verseng, majd visszavágódok az ülésre. A ruhadarabnak tényleg tiszta illata van, de ettől csak még különösebb, hogy hogy került ide.

- És mit keresett Luke Hemmings alig egy órával a koncert után egy sötét utcában egy lopott kocsival? - kérdezem vigyorogva, miközben hálát adok az Istennek, hogy eszembe jutott a vezetékneve.

- Nem volt lopott - mutat rá - inkább.. kölcsönvett - néz rám. Nem tudom mi ütött belém az elmúlt órákban. Furcsa érzésem támad, és egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy milyen jól néz ki ahogy jobb lábát behajlítva a műszerfalra tette, és hátravetett fejjel néz rám. Szép kék a szeme.

- Elnézést kérek, hogy megzavarom ezt az igazán fontos eszmecserét - mondja Ashton unottan, miközben az utat bámulja - De.. pontosan hova is megyünk?

- Westminster Bridge hotel - tájékoztatom.

Mindketten rám néznek, Ashton váltogatva rám és az útra.

- Nagyon vicces vagy - tettet Ashton jó kedvet, mintha most hallotta volna a világ legjobb viccét - Komolyan, hercegnő, hova vigyünk?

- Westminster Bridge.. - erre Luke unottan néz rám - Mi van? - én komolyan nem értem.

- Feltételezzük, hogy tényleg a Westmisterbe vagy bejelentkezve.. - kezdi el Luke, a kezével magyarázva - ne inkább ne, mivel ez lehetetlen. Ez az egyik legdrágább hotel Londonban, és hát..

- És hát?- kérdezem erélyesen. Azt hiszi hogy nem vagyok elég gazdag egy olyan hotelhez? Ez persze igaz, azért ott szálltunk meg mert a nagynéném ott dolgozik, így szuper akció van számunkra, de ez akkor is sértő.

- Tényleg a Westminster Bridge? - kérdezi komolyan Ashton egy kereszteződés előtt, így Luke nem tud válaszolni nekem.

- Igen! - mondom ingerülten. Ashton jobbra fordul.

- Hát akkor, kicsi lány, a drága barátnőddel sikeresen ugyanabban a hotelben szálltatok meg, mint mi.