Nem tudom hogy Ashton mit csinál, de az alig 20 perces útból már negyvenet csinál. Kétszer is rászóltam már, hogy a hotel nem arra van, hanem a másik irányban, mire ő rám ordított, hogy ezt ő is tudja.
- Városnézést szeretnél tartani? - kérdezem tőle, mikor másodjára haladunk el a Big Ben előtt.
- Igen! - kiált rám, de ez inkább azt jelentette, hogy fogjam be.
Erre megmakacsolom magam, és visszavágódok az ülésre, ami egy kicsit fáj, de nem mutatom ki. Úgy érzem magam, mintha elraboltak volna. Előkeresem a fülesem a táskám aljáról, ami hála Istennek benne maradt, és elindítottam a kedvenc lejátszási listám. Épp a The KKK Took My Baby Away-t hallgatom, a Ramonestól, az ajkam némán formázza a dalszöveget, mikor Luke hátrafordul, és kihúzza a fülemből. Elszomorodok, mivel szeretem ezt a számot, majd ránézek, magyarázatra várva.
- Figyelj - kezdi - ne mondd el ezt senkinek, oké? - nem mozdulok - Szóval az egész estét, azt hogy... izé..
- Elütötted - segíti ki Ashton, mire Luke kifejezéstelen arccal bólint.
- Meg hogy hazavittünk, és hogy melyik hotelben szállunk meg.
- Nem mondom! - bólintok, de ő még mindig bámul - Begyszó.
Pár másodpercig még néz, aztán bólint és végre visszafordul.
- És, hogy tetszett a koncert?
- Elment - vonom meg a vállam. Igazat beszélek, nem volt nagy szám, de még ha tetszett volna is, akkor se mondanám meg nekik.
- Elment? - kérdez vissza a kendős le nem véve a szemét az útról - Hogy érted azt, hogy elment? Nagyon is jó volt!
- Aha.. - válaszolom unottan, és visszateszem a fülesem. Pár perc múlva jut eszembe, hogy nem kaptam választ arra, hogy mit keresett Luke Ashton kocsijával kint, de ekkor az autó befordul egy ismerős, de nem túl zsúfolt útra és megáll. Ash hátrafordul.
- Eddig hoztunk, gondolom megérted miért.
Nem, egyáltalán nem értem miért. Nem akarják hogy egy lánnyal lássák őket? Vagy mi? Inkább nem kérdezek rá.
- Ja - bólintok, míg becipzározom a táskám - Kösz... hogy hazahoztatok, meg minden.
- Nincs mit - kacsint Ashton, Luke pedig csak unottan neki dönti a fejét az ablaknak, és int köszönésképpen.
- Sziasztok - becsapom magam mögött az ajtót, megigazítom magamon az új felsőt, ami egy kicsit kicsi, és átmegyek az út másik oldalára, pont a kocsi előtt. Érzem, ahogy mind a ketten néznek, de azért se fordulok hátra. Ahogy átérek a másik oldalra, hiányérzetem támad. Basszus. Megtorpanok, majd megfordulok, hogy visszamenjek a kocsihoz, de az addigra már ki is fordult az útról. A pólóm hagytam a kocsiban, ami igazából nem nagy dolog, de az a kedvenc pólóm, és Hannak is biztos feltűnne, hogy nincs meg, mivel párszor kölcsön kéri. Majd megoldom, gondolom és megyek tovább. A hotel egy utcányival van arrébb, és mire kiérek a főútra már több ember lesz az utcán. Kiráz a hideg attól, hogy egyedül vagyok.
Nem tudom miért van mindenki odáig értük. Csak normál fiúk, perverzek és nemtörődömök, pont mint minden velük egyidős srác. Pontosabban, milyen idősek is? Nem tűntek idősebbnek 22 évesnél, talán a kendős az, de a szöszi úgy 19 lehet. Mindegy, nem is érdekel.
Már rég kigondoltam, hogy mit mondok barátnőmnek, mikor befordulok a hotel bejáratához. Hanna valóban ott áll, egy másik, magas, barna hajú lánnyal beszélget, gondolom ő lehet Tanya. A lány nem túl vékony, de nem is túlsúlyos, arckifejezése komor, mégis békés, háta pedig olyan egyenes mint a cövek. Mikor észrevesznek Hanna integetni kezd, de ez a mozdulat sokkal inkább hasonlít egy fuldokló ember kétségbeesett csápolására, mint egy baráti üdvölésre. Odarohan hozzám, és megölel.
- Úgy sajnálom! - mondja - Menjünk, kifizetem neked a taxit. De, hé mi tartott eddig? Valami történt?
- Nem, csak gyalog jöttem, szóval nem kell fizetned.
- Miért jöttél gyalog? - néz rám.
- Öhm, gondoltam egy kis séta nem árt - húzom fel a vállam, és elindulok a bejárat felé. Megállok a frusztrálóan magas lány mellett, és bemutatkozok.
- Claire Fisher, gondolom te vagy Tanya - rámosolygok, és odanyújtom a kezem.
- Tanya Montgomery, nem nagyon beszél - válaszol helyette Hanna - C, mi ez a póló?
Na viszont erre a kérdésre nem számoltam.
- Az egyik kocsi felfröcskölt, de szerencsére ez nálam volt. - igazítom meg megint, mivel felcsúszott és kilátszott a hasam - bár egy kicsit kicsi.
- Ja - bólint. Örülök, hogy elhitte hirtelen kitalált históriám, majd megkérem a lányokat, hogy menjünk be, mert éhen halok. Mikor beszállunk a liftbe, Hanna közelebb lép hozzám, és halkan, de izgatottan kezd beszélni.
- Képzeld, mit mondott Tanya - itt akaratlanul is a hegyomlás lányra nézek, akitől igazság szerint kiráz a hideg - Azt mondja, pont ebben a szállodában szállt meg a 5 Seconds of Summer! Hát nem izgi? Holnap reggel szétnézünk, hogy hol lehetnek, nem jössz velünk?
Ezt meg honnan tudják? Ha megtalálják, hogy melyik az ő szobájuk, és én is velük vagyok, Ashtonék azt fogják hinni, hogy én árultam el őket. Viszont ha velük megyek, akkor akár el is terelhetem őket. Csak ahhoz nekem kell először rájönnöm, hogy melyik a szobájuk.
- Persze, jól hangzik - mosolygok.
- Juppi! - kezd el tapsolni, és Tanya is elmosolyodik.
Reggel 6. Hanna szuszogva alszik a másik szobában, észre se vette, hogy felkeltem. Kezemben a telefonom, és a tegnapi rózsaszín felső. Este kimostam Tanyanál, de nem volt ideje rendesen megszáradni, szóval enyhén nedves. Kilépek a folyosóra, nincs kint senki, mint ahogy arra számítottam is. Tegnap este csak egyetlen emeleten láttam őrt, azt pedig a 11. emelet, 5 szinttel magasabban mint mi. Tanya a 14 emeleten vett ki szobát, körülbelül négyszer nagyobb volt mint a miénk, és tegnap nála szövögették Hannával a tervüket. Pontosabban Han beszélt, Tanya csak bólogatott, hümmögött, és jegyzetelt. Én pedig mikor meguntam, a folyosókat kezdtem járni, elmentem teázni, sétálni. A biztonsági őr a bejáratnál hülyének nézett, hogy éjfélkörül miért járkálgatok, de nem szólt semmit.
Most a 11. emelet a célom. Lehet hogy csak véletlenül volt ott egy őr, de lehet hogy nem. A lifthez lépek, és megnyomom az ezüst gombot. Míg várom, hogy megérkezzen, azon gondolkozok, hogy mit csinálok ha megtalálom a szobájukat. Bekopogok? Ilyen korán úgy se nyitnak ajtót. Meg hát, biztos vigyáznak rájuk őrök. Vagy nem? Ha igen, akkor adjam oda az egyiknek a pólót? De hogy szerzem vissza az enyém? Ekkor jut eszembe, hogy igazából nincs is tervem, és már majdnem visszafordulok, lemondva az egyik kedvenc pólómról, mikor megérkezik a lift. Kinyílik az ajtó, és egy magas, tetovált fiúnak ütközök. Pontosabban ő ütközik nekem. Siethet valahova, azért nem vehetett észre.
- Bocs - mormogja rám se nézve. Kék baseballsapka van a fején, takarva az arcát, fekete haja alig látszódik alatta. Szürke, kinyúlt atlétát visel, ami mutatja izmost karját, és a tetkóit. Fekete csőnadrágja szaggatott. Ezt a srácot is ismerem. Ajkaim akaratlanul szétnyílnak, gyenge o-t formáznak - Na, ennek nem kellett volna megtörténnie - mondja sóhajtva - Nézd, fizetek, csak ne mondd el, hogy itt vagyok - most már rám néz. Ez az a basszusgitáros gyerek. Kezében egy kék póló, és egy gyűrött papírlap.
- Az az én pólóm! - mutatok a ruhadarabra, nem is válaszolva a kérésére. Luke új pólót akart nekem venni, azért mert elütött, ő meg lefizetne, csak hogy maradjak csendben. Még egy kicsit maradok e fiúk mellett, és milliomos leszek, esküszöm.
- Hogy a tied? - néz rám kíváncsian.
- Igen, ott hagytam a..- ő tud róla? Neki elmondhatom? - Izé.. ez meg az Ashton gyereké - mutatom neki a rózsaszín felsőt. Kikapja a kezemből, egy pillanatra furán néz rá, majd ideadja a kék pólóm. Végre!
- Ezt Luke küldi, nem tudom mi van benne - adja ide a lapot is. Mi a fenét akarhat?
- Oké, köszi... - hogy is hívják? Ó nem jut eszembe...
- Calum - mondja lassan, és láthatóan megvan lepődve rajta, hogy nem tudom a nevét.
- Kösz, Calum.
Bólint és visszalép a lifthez.
- Izé, de miért te hoztad át? És honnan tudtad, hogy melyik szinten vagyok?
Megvonja a vállát.
- Tippeltem, és úgy tűnik bevált - kisfiús mosolyán látom hogy hazudik - A másik három még alszik, gondoltam ilyenkor kevés rá az esély hogy bárkivel is összefutnék, szóval elhoztam.
Ekkor bezáródik a lift ajtó, és nem tudok többet kérdezni. Visszaindulok a szobámba, miközben kinyitom a levelemet. Ronda, kézzel írott szöveg van rajta, csupa nyomtatott betűkkel.
Szia Claire,
Megszeretnénk köszönni, hogy ilyen jó fej vagy, és nem köpsz be a zsaruknál, szóval ha van kedvetek a barátnőddel, szívesen látunk titeket ma este. Csak egy apró összejövetel. Ennyivel tartozom. M/7- es szoba.
Luke
Na, arra várhatnak, hogy elmegyek! Épp magamban fújtatok, hogy hogy gondolhatnak ilyet, mikor kinyílik a szobánk ajtaja, és Hanna lép ki rajta hálóingben, karikás szemekkel.
- Mi az, C?
Fenébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése