Chapter 5.~

Visszafogott összejövetel.

Nem is tudom, hogy előző mondatomban a visszafogott vagy az összejövetel volt szarkasztikusabb. A visszafogottság belefulladt a hatalmas puncs tálba, ami a különféle szendvicsek és hidegtálak mellett pihen egy fehér terítős asztalon, az összejövetel pedig kiröhögte a helyiség abszurditását, és vissza se nézve elrohant a szüleim 30 éves osztálytalálkozójára.

A korábban már említett asztal mellett, még két hasonló berendezés áll, az egyik különféle italokkal - legtöbbjük magas alkoholtartalommal dicsekedhet - és édességekkel kínál minket, a másik pedig banánnal -sokkal - kenyérrel, és salátákkal szolgál. Az italos-édességes asztal egy részét már érkezésünk előtt elpusztították, morzsadarabkák mutatják az elfogyasztott sütemények helyét, üres kólás dobozok pedig a bevedelt ital bizonyítékai. A szoba másik oldalában, egy puffban Ashton tanyázik, egy fura, zöld hajú srác, akinek nem tudom a nevét épp egy szendvicset lop a sok közül, Calum pedig póló nélkül, fekete rövidnadrágban áll az ablak mellett. Ő az egyetlen hármójuk közül, aki érkezésünkkor ránk néz. Köszönésképp biccent, majd Ashtonhöz megy, miközben azon töröm az agyam, miért van fél csupaszon. Talán nem tudta volna, hogy jövünk? Vagy nem hitte, hogy jövünk? Mindenesetre engem nem zavar, hogy nincs rajta felső...

- Vegyetek kedvetekre, ha megkívántok valamit - mondja Luke, miután bezárja mögöttünk az ajtót.

- Kösz - nézek rá, majd halkabban hozzá teszem - Nem sok ez egy kicsit?

- Micsoda? - kérdi meglepetten.

- Ez - mutatok az ételtornyokra és az italokra.

- Áh, ez semmi - legyint - Sokkal többet szoktunk.. - nem fejezi be a mondatot, csak megfordul és a fiúkra néz - Srácok ez itt Claire ...

- Fisher - segítek neki.

- Igen - bólint, miközben lesüti a szemét - a barátnője pedig... - Hannához fordul - Elnézést.. hogy is hívnak? - kérdi kedvesen.

- Han-Hannah Kerekes - hebegi barátnőm, míg álmodozva néz végig a szobán, szeme Calumon tovább elidőzik.

- Kerekes? - kérdezi Ashton, akcentussal ejtve.

- Igen - biccent.

- Honnan jöttetek? - néz fel hirtelen Calum. Eddig Ashton telefonját bámulta, a puffnak dőlve.

- Magyarország - válaszolom.

- Áh, biztos szép hely - mondja Luke.

- Kerekes..- ízlelgeti a nevet Ashton - Érdekes.

- De te nem vagy magyar - mutat rám Calum, kezében egy dobverővel, ami az előbb még nem volt nála. Gondolom erre a következtetésre a nevem miatt jutott, nem pedig mert akcentus nélkül beszélem az angolt.

Nem tudok válaszolni, mivel ekkor a zöld hajú srác toppan elém, kezében egy csokis sütemény. Fel kel emelnem a fejem, hogy arcára nézhessek, olyan közel áll. Száján hatalmas mosoly ül.

- Szia, Michael vagyok - mondja, majd megölel. Hirtelen meglepődök, a bensőséges gesztustól, de viszonozom ölelését. Szóval a fura srácnak neve is van.

- Claire - mondom.

- Hívhatlak Clarynek? - néz lám kíváncsi, zöld szemekkel. Vajon azért zöld a haja, hogy megegyező színű legyen a szemével?

- Öö, persze - senki se hív Clarynek, de nem bánom.

Ekkor a srác arrébb ugrik, Hannah elé.

- Szia, Michael vagyok - őt is megöleli.

- Tudo-o-o-m - Hannah szinte sokkos lett, az elmúlt pár perc eseményeitől - Hannah vagyok.

Mikey - hívhatom Mikeynek? - elmosolyodik, majd beleharap a sütijébe.

- Ez valami isteni, emberek - mondja csámcsogva - Vegyetek - néz ránk biztatóan.

- Majd később - jobb kezemmel átölelem a bal könyököm, és sután megállok. Nem tudom mit csináljak. Üljek le? Az nem túl lezser?

Szemem átszalad a szobán, Hannáhban reménykedve. Meg is találom, épp Ashton mellett toporog, aki tetteti, hogy nem vesz róla tudomást. Ő a kedvence, nem vártam mást a barátnőmtől.

Ajkam kezdem rágcsálni, és egy jó okon töröm az agyam, amivel elhúzhatunk innen. Hívnak a szüleink, mondjuk. Túl gyenge. Máshol akadt dolgunk. Átlátszó.

- Látom szereted a Paramoret - áll meg mellettem Luke, kezében két pohár kóla, az egyiket nekem nyújtja, én pedig elfogadom, majd akaratlanul is végignézek a felsőmön - Várj, míg meglátja Ashton - horkant fel- Odáig van értük.

Elmosolyodok.

- Bár - hangja elhalkul, mintha valami titkok szeretne velem megosztani - Szerintem csak bele van zúgva abba a fura hajú csajba.

- Hayley - definiálom a "fura hajú csaj'-t.

- Az - bök felém a poharával.

Pár másodperc csend következik, Luke még mindig mellettem áll, mindketten Hannát bámuljuk, ahogy próbálja felkelteni Ashton figyelmét.

- Te is szereted őket? - kérdezem megtörve a lassan már kínossá váló csendet.

- Mit? - néz rám kissé zavarodottan.

- A Paramoret.

Szeme a pólómra siklik, és jóval több pillanatig ott van, mint ahogy az udvarias lenne, majd a piercingjét rágcsálva néz újra rám.

- Nem rosszak - vonja meg a vállát, én pedig hirtelen elgondolkozok azon, hogy vajon a kérdésemre válaszolt, vagy valami másra gondolt... - Bocs, megint - mondja, és összeszorított ajkakkal elmosolyodik.

- Miért? - kérdezem, miután belekortyolok az italomba elrejtve idegességem.

- Hogy, tudod... elütöttelek - nem mondta halkabban, nem jött közelebb, hogy csak én halljam, ha bárkit érdekelt volna a beszélgetésünk, bárki hallhatta volna. Bizonyára elmondta nekik, vagy csak szimplán nem érdekli a dolog.

- Ha még egyszer bocsánatot kérsz, zaklatás miatt foglak feljelenteni - vágom rá.

- Bocs - újra mosoly ül ki az arcára, mire én szemforgatva nézek a szoba másik felébe.

Rise Against, All Time Low, Blink 182, Guns N' Roses és egyéb együttesek számai üvölt a hangszórókból, Ashton a fejét rázva produkálja magát, én pedig megállapítom, hogy nagyon is jó a zenei ízlésük. Épp egy Rick Springfield szám megy, mikor Ashton ugrik - szó szerint - elém, és erősen artikulálva a fejembe ordítja a reflént, majd megy tovább. Calum sétál mellém szórakozottan, majdnem felesve egy flakonban ami a földön hever.

- Hülye ez az ember - nevet fel. Elmosolyodok, de nem válaszolok - Nem érzed jól magad? - kérdezi félredöntve a fejét, majd belekortyol a poharába, amiben fogalmam sincs mi van, de nincs jó illata.

- Mi? Cassie nem érzi jól magát? - öleli át a vállam Michael hirtelen.

- Claire - javítom ki halkan.

- Nem hát - rázza a fejét Calum, mint mikor a szülő dorgálja a gyerekét.

- Hát ez ellen tennünk kel valamit! - Michael két kezét az égnek emeli, miközben erősen gondolkozik. Hanna Ashtonnel táncol, Luke valamit csinál a telefonjával a heverőn, és két férfi, akit nem ismerek a szoba sarkában beszélget. Ashton és Michael nyilvánvalóan részeg, Calum visszafogottan iszogat, de inkább a kólát fogyasztja, viszont Lukenál semmi szeszes italt nem láttam az elmúlt másfél órában, amióta itt vagyunk. Azt mondtam, csak egy kicsit maradunk, de Hannát nem lehet elráncigálni. Pedig ez nagyon nem nekünk való társaság.

Michael szeme végigfut a szobán, majd megakad Ashtonön és Hannán.

- Tánc! - kiált - Ez kell neked! Tánc!

Arcom elsápad, egy pillanatra meg se tudok szólalni.

- Mi? Én nem.. én nem táncolok - vihogok fel mintha ez valami vicc lenne.

- De - Michael a szemebe néz majd megfogja a jobb kezem, és felemeli. A ballal is ugyanígy tesz. Beleiszik a műanyag poharába, majd leteszi az asztal sarkára, én meg eközben leengedem a kezem. Ő ezt bosszúsan veszi észre, és újra az égnek emeli őket.

- Indítsatok neki valami Paramoret! - néz fel Luke vidáman - Azt szereti.

- Azt hittem cinkosok vagyunk - tátogok neki némán, sértődötten, mire ő elneveti magát.

- Ha Michael táncolni akar, akkor táncolni is fog - mosolyog rám együtt érzőn Calum.

Pár másodperc múlva felcsendül a Fences, és Ashton vidáman kurjant egyet. Ezek minden este ilyen összejöveteleket tartanak?

Mikey a lelkemre köti, hogy tartsam a kezem a magasban, aztán leguggol mellém, és elkezdi mozgatni a csípőm jobbra-balra, majd megfogja a térdem, és azt kezdi mozgatni, így próbálva rávenni a táncra. Felkacagok a próbálkozásától, és attól hogy majdnem a mögöttem álló Calumnak esek, mikor Michael felemeli a bal lábam. Hanna időközben leült Luke mellé, és most fáradtan néz minket, Ashton - immár egyedül - nem sokkal tőlem jobbra ugrál az ütemre. Már Mikey is feláll, és most a kezeimet piszkálja, mikor megadom magam, és magamtól kezdek mozogni a zenére, amit már kívülről fújok. Luke mosolyogva néz fel a telefonjából, majd fejét rázva tápászkodik fel, és sétál ki a szobából. A két férfi a sarokban oda se figyel ránk , csak beszélgetnek, és iszogatják a narancslének kinéző valamit.

- Ez az. Így kell ezt csinálni...- mondja Michael.

Pár másodperc múlva Ashtonnel táncolok, és el is felejtkezek arról, hogy hol vagyok, hogy kik ők, és hogy nekem nagyon nem kéne itt lennem. Csak egyszerűen jól érzem magam. Ashton is ugyanolyan jól tudja a szöveget, mint ahogy én, és ezt nem is titkolja; hangosan énekel. Mikor úgy gondolja megpörget, vagy csak megráncigálja a karom, én pedig végig nevetek.

Mikor már a második Paramore számnak is vége, fáradtan nézek körbe a helyiségben. Luke nem jött vissza azóta, hogy kiment, szóval én is bemegyek azon az ajtón amin pár perce távozott.

A konyhába jutok, üres pultokkal és polcokkal. Luke egy bárszéken ül, egy pohár vízzel és a telefonjával a kezében.

- Mi olyan érdekes, hogy folyton azon a kütyün lógsz? - kérdezem, mire ő fel se nézve megvonja a vállát.

- Mi mást csináljak?

- Táncolj, rúgj be, aludj, mit tudom én - tárom szét a karom, ő pedig elmosolyodik.

Leülök mellé, és ránézek a mobiljára. Twitterezik.

- Figyelj, segítened kéne..- kezdek bele, mire rám néz végre.

- Ne foglalkozz velük, részegek - mutat az ajtó felé ami mögül áthallatszik a zene: Crazy az Aerosmith-től. Elgondolkozok, vajon Ash mit csinál, hisz ez a szám egy kicsit lassú ahhoz hogy ugráljon rá, mikor a zene elhallgat és elindul a Na na na, a My Chemical Romance-től. Ashton sose fárad el?

- Nem nem az - rázom meg a fejem - Kijutni innen. Lehetetlenség Hannát kiráncigálni innen.

- Hát had maradjon, ha jól érzi magát.

- De.. - hogy mondjam, hogy ne hangozzon önzőnek? Nehéz, mivel ez önzőség tőlem. El akarom ragadni barátnőmtől az örömét, csak mert én úgy gondolom nem neki való. Nem érdekel, nem maradhatunk itt tovább.

- De mi? - kérdezi és leteszi a poharat a pultra, telefonját a zsebébe vágja, felém fordul, kezét összekulcsolja a térdén - Mindjárt kidőlnek, annyit ittak. Maradjatok még, legalább segítetek összepakolni - elvigyorodik.

Felhorkantok, és elfordítom a fejem. 

- Luke Hemmingsnek nincsen semmilyen alkalmazottja, aki feltakarítaná utána a koszt? - kérdezem gúnyoson, mintha sajnálnám miatta.

- Hát, látod milyen nehéz az életem? - emeli fel kezeit, mintha ártatlanságát szeretné bizonyítani.

- Na segítesz vagy sem? - kérdezem sietve.

- Mit kapok érte? - kérdezi jobb szemöldökét felhúzva.

- Mi van?

- Segítek, de kérek is érte valamit - mondja lazán.

Elgondolkozok, hogy mit válaszoljak.

- Oké, mit kérsz? - nem igazán tudom, mit akar tőlem, hisz mindent megkaphat amit csak akar, szóval nincs sok veszteni valóm.

Méregetve kezdi rágcsálni az ajkát.

- Egy randi - böki ki rövid hezitálás után.

- Velem?

- Aha - bólint.

- Részeg vagy? - kérdezem összehúzott szemekkel. Nem is olyan rég, még alig vett rólam tudomást, sőt mikor Ashtonnel hazahoztak, akkor se nagyon érdekeltem, most meg randira hív? Biztos, hogy víz van a poharában?

- Nem - mondja komolyan - Tudatomnál vagyok és az ítélőképességen is teljesen stabil.

- Hát azt nem hiszem - motyogom.

- Naaa, igen vagy nem? - kérdezi sürgetően, mintha halaszthatatlan dolga lenne.

- Nem - mondom rövid szünet után - Jobb ötletem van.

- Ó, rögtön ugorjunk a csókhoz? - kérdezi viccelődve, mire én grimaszolok.

- Nem. Ha segítesz, nem jelentelek fel azért mert elütöttél - tudom, hogy szemétség, de az is szemétség amit ő csinál. Én csak egy apró szívességet kértem tőle. Ha ő úgy, én így.

- Nem, az nem éri meg - rázza meg a fejét.

- És miért nem?

- Mert úgy se jelentenél fel - mondja önelégülten.

- Miért ne tenném? - húzom ki magam a székben.

Pár másodpercig csend van, ő a piercingjével játszik, ami - bármennyire is erőltetem, hogy ne így érezzek - nagyon szexi, majd egy nagyon kicsit közelebb hajol hozzám, és vigyorogva válaszol.

- Mert kedvelsz.